 |
 |
|
Felsőzsolca
Felsőzsolca városa a Bükk hegység keleti lábá-
nál, a Sajó folyó bal partján, a borsodi tájegység
Abbaújjal határos keleti oldalán, a Bodva, a Sajó
és a Hernád folyók völgyeinek természetes
pontjában fekszik.
Az első írásos adat a településről 1281-ből
maradt fenn. Ebben az oklevélbena Misokóc
nemzetség és Panyth bán fiai között a Sajó
mederváltása miatt keletkezett birtokvitát a fe-
lek úgy zárták le, hogy az egri káptalan előtt
megállapodtak: Misokolc és Zsolca között a határ
mindenkor a Sajó folyó.
Az 1333-35. évi pápai tizedjegyzékekből tudjuk, hogy ekkor itt volt a megye
egyik legtöbbet fizető, virágzó plébániája, melyet Szent Mihály tiszteletére
szenteltek fel.
A XV. században a Szemere család zálogbirtoka a falu, majd Bebek Ferenc,
Serédi Gáspár birtokolja a községet.
A török megielenése véget vet a békés fejlődésnek, 1544-ben dúlják fel elő-
ször a környéket.
A XVI. század derekától protestáns főurak az új birtokosok. (Rákócziak,
Dőryek Szirmayak)
A XIX. század elején házasság révén a Platthy család tulajdonába kerül Felső-
zsolca, majd újabb házasság révén a Szathmáry Király családé lesz. Általuk
ismét olyan család a birtokos, kiknek kiemelkedő szerepe volt Észak-Magyaror-
szág kulturális és gazdasági életében.
Az 1869-ben 946 fős község a századfordulóra 1672 főnek, 1930-ban már
2532 embernek ad otthont.
Természetesen ez azt is jelentette, hogy megváltozott a lakosság foglalkozás
szerinti megoszlása.
1930-ban fele-fele arányban élnek itt a mezőgazdaság által eltartottak, illetve
az iparban, kereskedelemben foglalkoztatottak.
1991-ben a Szabadság Napján, a Kegyeleti Parkban az egyházak ökomenikus
szertartás keretében leplezték le a II. világháború felsőzsolcai áldozatainak
emlékművét, Varga Éva szobrászművész alkotását.
Az erőltetett szövetkezeti szervezés eredményeként újra megismétlődött a
századforduló évtizedeiben lejátszódó népmozgás. A Miskolcon munkahelyet
keresők nagy része a városkörnyéken telepedett meg.
Felsőzsolcán is új lakótelepek, utcasorok épültek. A beköltözők révén Felső-
zsolca, az 1980-as évek végére hétezres lélekszámú nagyközséggé vált.
A Sajó, mint természetes határ segítette elkerülni Felsőzsolca beolvadását
Miskolcba, megőrizve ezzel önnálló település létünket. A közelség arra is utal,
hogy Felsőzsolca a megyei jogú nagyváros vérkeringésének szerves része.
Az M30-as autópálya és a 3-as főközlekedési út csomópontja felől Felsőzslcára
érkezőket a Milleniumi kereszt és Nepumuki Szent János szobra fogadja.
A családi házas, kervárosi jelleg, az esztétikusan kialakított, növényekkel teli
környezet folyamatosan vonnza a letelepedni szándékozókat.
|
Tesrvérkapcsolat Felsőzsolca és Nyikómalomfalva között
 A tesvérkapcsolat rövid ismerkedés után 1990-
ben jött létre a felsőzsolcaiak kezdeményezésé-
re, mely az évek folyamán egyre szorosabbá vált
a kölcsönös kirándulásokkal egybekötött látoga-
tásokkal.
Számos alkalommal egyéb szükségleteinkben is
segítségünkre siettek. A 90-es években parabo-
la antenát és magyar nyelvű tankönyveket, tan-
felszerelést ajándékoztak az iskola, falu számára.
Most pedig legutóbb a 2005 aug. 23-i árvíz alkal-
mával is a helyszinen tevékenykedtek és más for-
mában is próbáltak segítséget nyújtani (pénz, ruhanemű, élelmiszer, stb.) a ka-
tasztrófaéríntetteknek, melyet utólag is sokszor köszönünk.
Székely Rózsika
|
|
|
© Nyikómalomfalva
Postacím: RO-537169 Morareni, Nr. 222,
Tel.: 004-0266-248 529, Tel/Fax: 004-258-248 614,
E-mail: arnold@nyikomalomfalva.ro; ibalint@vipmail.hu |
|
